2015. október 3., szombat

Harmadik



Zayn Malik


Egész nap mást se csináltunk, mintsem szerveztük az elmúlt öt év kihagyásait, utána jártunk ki hol van, vagy esetleg él-e még. Elég sokan vissza mentek Londonba, esetleg halálos szabadságra mentek. Mire besötétedett már migrénes fejfájásom volt. Senki se volt a közelben. Ez az öt év mindenkinek megváltoztatta az életét. Végül Liam felhívott, hogy intézett nekünk hajnalra egy fuvart. Este nem tudtam aludni, ezért elmentem sétálni. A város fényei erősek, és egyben fénytelenek is voltak. Semmi gondolat se futott végig az agyamon, csupán üveges tekintettel bámultam, és sétáltam valamerre, ahol egyre kevesebb fény volt. Valahol messze egy Plastic koncert lehetett, esetleg csak egy buli, ahol tőlük játszották a Long Way Home-t. Nem tudom honnan ismertem ezt a zenét, hiszen nem hallgatok ilyeneket. Talán Nico hallgatta. A dal felvetette az otthont szemeim előtt. Nekem pontosan hol van az otthonom? Már olyan régen élek csavargó életet, hogy már azt se tudom mi az az otthon, nem hogy a család szó mondana bármit is. Ez az egész hülyeség csak apám ostobasága miatt kezdődött el. Ha nem halmoz fel adósságokat a maffiának, akkor nem lennék itt. Lehet még élnének a szüleim, lennének testvéreim, rendes párkapcsolatom. Egy rossz dolog lenne benne, nem találkoznék Wendyvel. Egyre kijjebb kerültem a városból, egyre szegényesebb házak mellett haladtam el.
- Nem akarsz egy kicsit szórakozni velem? - állt elém egy nő, alig takart textilben. Tetőtől talpig végig mértem. Rövid, vörös haj, Erősen kihúzott, kék szemek. Piros ajkak, karcsú, néhány helyen mintha véraláfutásos lett volna a teste. A kulcscsontja alatt volt egy tinta paca, ami egy '05'-ös jelzés volt. Zöld miniszoknya, egy olyan fekete magassarkú, amiben kész csoda, hogy állni tud, felsőtestén pedig egy hastrikó volt, fekete csipkés. Szép volt, és kurva. Ha egy hős típus lennék, most kitervelném, hogyan szabadíthatnám fel ezeket a lányokat, mert látszott rajtuk, hogy szenvednek. Elrabolták őket, eladták.
- Nem - adtam a lényegre törő választ, majd mielőtt elkezdett volna rám csimpaszkodni, a szemeibe néztem fagyos arccal, majd ott hagytam. Mindenki a saját életét maga teremti meg. Lehet, hogy nem tehet róla, ha elrabolták, esetleg épp segíteni akart valakinek, de azt is ő generálta. Én is cselekedtem meggondolatlanul, csináltam dolgokat, amikre rákényszerítettek. Sokáig vártam a segítő kézre, ami nem jött. Senki se fordult vissza, senki se sajnált meg, csak kigúnyolt. Akkor én miért segítenék másoknak? Az emberek undorítóak. És én is az vagyok. Akkor miért tűnjek ki? Miért legyek más? Én is csak egy vagyok a több millióból, egy robot, aki vagy ellene van, vagy mellette. Választási lehetőségem, sose volt. Még is, ahogyan mások adnak lehetőségeket, hagynak választani. Mintha én akarnám így, úgy zsarolnak meg. Gusztustalanok. Mind egy szálig. Csak saját magukra gondolnak, senki másra. Ha valami nem úgy történik, ahogyan azt ők akarják, akár ölni is tudnak. Ezekből lesznek a lázadások. A felkelések. Az emberek nem akarnak elnyomásban élni, nem akarják, hogy mások irányítsák. Ők akarnak másokat irányítani. Ők akarnak a jéghegy csúcsán lenni, és mindenkit letaszítani a verem aljába, és még lejjebb. Ahogyan a politikusok próbálják használni a szavakat. Ígéretet tesznek. Azt mondják, szebb jövőt hoznak az országukba. Aztán, mikor oda kerül a sor, nem azt kapja a nép, amit ígértek nekik. És ezt mind mosolyogva teszi, miközben magyarázza, hogy "De hát ezt mondtam!" A részleteket pedig elsumákolva gázolnak tovább az ingoványban. Mert ha észre is veszik, amikor csődbe megy az országuk, nem tesznek érte semmit. Kevesebb pénzt adnak azoknak az embereknek, akik életeket mentenek, akik a saját életüket kockáztatják másokért. És ő magukért is. Mégis inkább azok gazdagodnak meg, akik csak pár szót mondanak, és üldögélnek az irodájukban, miközben kurvák szopják le őket, és iszogatják a méreg drága borukat. Mert ilyenek az emberek. "Vagy ölök, vagy megölnek." Erről szól az életük. És én ebben nem akarok részt venni.
Az eső eleredt. Megnéztem a telefonom kijelzőjét. Hajnali kettő óra hét perc. Felsóhajtottam. Le kellett nyugodnom a felkavaró gondolataimmal, és leülnöm. Megdörzsöltem halántékomat. Hiába jöttem ki a friss hideg levegőre, addig mulasztotta el a fejfájásomat, amíg eszembe nem jutott az Apja. Letagadja a saját lányát, mert rossz fényt vet rá. Elutasítja Wendyt. Hányingerem van tőle, de ugyan az a célunk. Niall. Bár őszintén szólva kíváncsivá tesz az irat, amit ellopott. Milyen titka lehet egy olyan nagy embernek, mint Neki? Ha belegondolunk, rengeteg. Egy ilyen embernek lehet az egyik legsötétebb titka.
Mire vissza értem, már hajnali négy lehetett. Ásítottam, de nem tudtam aludni. A kocsi alig egy óra múlva itt lesz értünk, már összepakoltunk amit kellett, és csak vártunk. Harry az én szobámban volt, és az egyik széken ülve nyomkodta a telefonját, miközben idegesen rugózott a lába. Enyhén volt idegesítő.
- Mit mondtál mennyi idő van a két város közt? - érdeklődtem unalmamban. Harry abba hagyta a lábmozgatását, ami akaratlanul is egy sóhajt váltott ki belőlem. Végre.
- Olyan három óra lehet - gondolkodott, majd felállt, a hűtőből kivett két doboz sört, majd az egyiket nekem dobta. Megköszöntem, és bele ittam. Hideg volt. Hűsítő a hideg időben. Iszogattam kínomban, miközben mindent próbáltam kitervelni. Mit fogunk csinálni, ha már megérkeztünk? Lesz időm Wendyre? Annyi kérdés merült fel bennem, és mindre talán, ha tudtam válaszolni. Idegesítőek voltak az óráknak tűnő percek. Már ott akartam volna lenni, ott, ahol Ő van. Vele. Mégis, mintha nem lennék ura a tetteimnek, minden a feje tetejére állt; ezt éreztem. Hogyan kellene mindent megfordítanom, hogy mindenki az én kezemre játsszon? Legalább két lépéssel előrébb kell lennem, hogy minden simán menjen. Utána kell járnom dolgoknak. Milyen hely Portland? Kik dolgoznak nekünk? Kik lehetnek az esetleges ellenségeink, akik besúgnak annak, aki a halálunkat akarja? Hol van Niall? Kik segítenek neki? Esetleg van áruló köztünk? Minden előfordulhat. Egy vizsgálatot kell tartanom, amiben mindenkit "levizsgáztatok", hogy biztosra vegyem hűségét. Míg ezen elmélkedtem, elnéztem, ahogyan Harry felhívja Nicolt és beszélgetnek. Hogy már alig bírják ki egymás nélkül, hogy mennyi minden változott azóta. Elkezdtem nyomkodni telefonomat. Új rekordokat állítottam fel a játékokban, amik foglalták a memóriámat. Szükségtelenül.
 Alig telt el pár perc, mikor csörgött a telefonom. Brad volt az. Felkaptuk a cuccainkat, majd letrappoltunk a hátsó lépcsőn, ahol már várt ránk egy fekete Escalade. Már fogtam a fejemet, hogy ennél jobban nem is lehetnének feltűnőbbek, mikor Harry mellettem csak megvonta a vállát, majd beszállt hátra.
- Oooo, kék! - hallottam meglepődő hangját, miközben én is nyitottam az anyós ülés felőli ajtót. Brad a kormány előtt ült, göndör haja még mindig kócos volt, mint mindig. Arca sápadt, szemei alatt táskák. Sok helyen lehetett látni rajta sebeket. Bőrkabátot viselt, alatta egy kék-fehér csíkos felsőt. Napszemüveg volt a fején. Üdvözöltük egymást. Beültem, és már láttam is Brad mögött ülő csajt. Kék haj, kék szemek. Vastag ajkak, anyajegy az ajka felett. Szürke trikó, ölében egy farmerkabát.
- Hát te ki a fasz vagy? - érdeklődtem felőle kedvesen, miközben becsaptam az ajtót, és Brad indította a kocsit útjának.
- Cassidie. Liamnek dolgozom! - biccentett felém, miközben eléggé látványosan megnézett magának. Felvontam a szemöldököm, mikor megnyalta a felső ajkát. Bólintottam, majd inkább előre fordultam. Szép volt. Bombázó. És az öt évig féken tartott hormonjaimnak is nagyon bejött amit látott. Mégis, ahogyan arra gondolok, hogy máshoz nyúljak hozzá, rosszul leszek. Megnyaltam kiszáradt ajkamat, majd figyeltem az utat, és a lassan felkelő napot.
- Tatjana és a többiekről tudsz valamit? - érdeklődött előrehajolva Harry, miközben köszörülte a torkát. Brad a szeme elé húzta a szemüvegét, miközben a pusztaságban vezetett.
- Az ikreket és Jamest elkapták, most valahol Spanyolországban lehetnek bezárva. Tatjana pedig.. meghalt - mondta sóhajtva, mintha csak ő ölte volna meg, és nehezen esne neki kimondania. A hanglejtése érdekes volt számomra, a szemem sarkából figyeltem őt. Ahogyan rágózik, aztán iszik pár kortyot valamilyen energia italból, miközben le se veszi a tekintetét az útról. Szánalmasnak nézett ki, szó se róla.
- Meg.. halt?! - suttogta mögöttem Harry, és hátradőlt a székén. Hitetlenkedő, kétkedő hangja volt. Megértettem, miért. Én is nehezen tudnám elhinni, hogy az a lány, aki több száz banktól lopott pénzt, aki minket képzett ki, akit egyszer se tudtam legyőzni közelharcban, valaki megölje. Ő mindig a jobbat húzta ki mindenből. Akár a legdurvább helyzetből is sértetlenül jutott ki.
- Ki ölte meg? - kérdeztem rá fagyosan. Brad egy pillanatra felém fordult, és valami átsuhant az arcán.
- Nem tudom. Épp egy raktárból jöttünk ki, mikor elkezdtek ránk lőni. Sikeresen túl éltem, de Tatjana.. ő nem - rázta a fejét, én pedig igazat adtam neki abban, hogy lőfegyverrel támadtak rájuk, mivel a karcolások az arcán, a nyakán, mind olyan sérülés volt, amit golyó súrolt. Sokat láttam már ilyet. Sóhajtottam. Már rögtön az árulót keresem mindenkiben. Fejemet a hűvös ablaknak hajtottam, és becsuktam a szemem a Nap fénye elől. Egy új kaland veszi kezdetét, és valamiért rossz előérzetem van.

6 megjegyzés:

  1. Te! Te nő személy! Miért húzod az agyam?:D Kezdem azt hinni, hogy direkt csinálod... Hinni? Biztos:D Haha vicces vagy:D
    Amúgy imádtam. Tökéletes. Zayn pedig... ahw. Remélem nem nyúl hozzá semmelyik lányhoz sem, Wendy ez alól felmentve^^ Szegény Tatjana. Kezdek félni, hogy nem ő volt az utolsó. Amúgy engem is foglalkoztat az áruló kérdés. Hmm. Lesz min elmélkednem este. Fúú rohadt jó rész lett. Kíváncsian várom a következőt:)
    Imádlak <3
    Puszil és ölel: Emy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D
      Nem húzom én senki agyát! Csak hát szeretem minél későbbre tenni a dolgokat..:D
      Amúgy köszönöm. Imádlak. És amilyen züllött Zayn, nem lehet tudni, mit hoz a sors.. Imádtam Tatjana haját. Mindig volt benne toll. Bár talán, ha 3 rész erejéig volt szereplő, amúgy lehet még fel fog bukkanni a neve, vagy lehet, hogy hazudtak, és még él. Senki se tudja. Ezt csak Brad állítja. (Meg én írom, de ez lényegtelen.) Szerinted ki lehet az áruló? És miért? Annyira érdekelnek a vélemények! Bár eddig nem volt nagy szerepe, ezért nem hiszem, hogy nagyon sikerülne eltalálnod.. mindegy. :)
      Én is imádlak <3
      Köszönöm, hogy még kitartasz mellettem, ennyi kiesés után is! <3
      Puszil: Kincs.xx

      Törlés
  2. Ahhhhh miért itt miért pont itt?
    A rész rohadt jo lett és ahhh nem tudom mit momdani szoval kérlek siess a kövi résszel mert már magyon kivámcsi vagyok!:):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Azért itt, hogy legyen miért vissza járnod ide, és érdekeljen a folytatás! :D
      Köszönöm, annyira jól esnek a szavaid! Erőt adnak! Sietek, tényleg sietek a résszel, szóval hozom, ahogy tudom! :)
      Puszil: Kincs.xx

      Törlés
  3. Mikor lesz uj resz? EGYSZERUEN IMADOOOOOOOOOOOOOOOOOM!😍😍

    VálaszTörlés
  4. Mikor lesz uj rész????? Már nagyon nagyon várom

    VálaszTörlés