2015. június 23., kedd

Prológus 2/2

 

Zayn Malik

2013. Június 27.
Wendy összeomlása után.

Hogy lehet, hogy egy ilyen kibaszott szexi, és intelligens nő, ekkora titkot rejtegetett magában? Eddig miért nem tudtam erről, miközben lassan nyolc hónapja, hogy "ismerem", és a legjobb haverom, a bátyja? Ekkora sügér is csak én lehettem! Harry, és Niko már mindenkit végig kérdezgettek, de szánalmukra méltóan, majdnem mindenki új volt itt, de végül sikerült nekik megtudni, s jöttek is volna mesélni, de kizártam őket Wendy szobájából. Izzadt homlokáról folyamatosan törölték a cseppeket, majd egy idő után magunkra hagytak a dolgozók. Kisimultak a ráncai, s nyugodtan szuszogott. Elképesztő puha volt az ágya, mikor ráültem ismét, s onnan figyeltem őt. Nem értettem őt, a személyiségét, hogy egy ilyen befolyásos személynek, hogy lehet ilyen életstílusa. A nyakláncot még mindig viselte, s ez mosolyt csalt az arcomra. Ez az a lány, akiért kibaszottul változni akartam, és akarok, de fogalmam sincs, hogy hogyan csináljam. A testékszereimet kivettem, hogy elfogadjon maga mellett. Én csak azt akartam, hogy végre olyannak nézzenek, aki egyenlő vele, és nem áll lentebb, hogy ne én nézzek fel rá, hanem ő rám.
Hiába voltam kíváncsi a múltja iránt, szinte mindent tudtam róla, vagyis, ezt gondoltam, egészen mostanáig.  Végül mikor felkelt, mindent elmesélt, és én megértettem őt. Olyan gondokat tartott magában, amiket kiskorában csinált, s nem segítettek neki. Apámmal is ez volt. Mivel a maffiának dolgozott, sok adóssága keletkezett, s végül az anyám életébe is került. A mai napig nem akartam tudni, hogy mit művelhettek vele, miután apám odadobta nekik, hogy törlesszen. És miután apám torkába nyomták a puskát, s a ravaszt meghúzták, közölték, hogy én veszem át a helyét. A két húgomat a nagyszüleinkhez vittem, s megkértem őket, hogy töröljék ki az emlékeikből, hogy volt valaha is bátyjuk. Ezért is tudom, milyen érzés volt Harrynek, hogy Wendyt ráírták a listámra. Pedig ő lett volna az utolsó személy, akit meggyilkoltam volna a főnök előtt. Aztán a bálon, egy igen ismerős személyt láttam meg.
- Zayn, ő itt Lilly Flord, az édesapám unokatestvére! - mutatta be Wendy, őt, akit imádtam. Niko édesanyját. Próbáltam nem vigyorogni, ahogy az összefüggést meghallottam, miszerint harmad unokatesók Nikoval.

Mikor elszabadult a pokol, minden káosz borított.

2013. Szeptember 6.
Letartóztatás után öt nappal.

A börtön falai nyirkosak voltak, és idegenek. Elzárkóztatáson voltam, ismét, kis verekedés miatt. Szinte minden nap magukénak akarnak tenni az itteni rabok, vagy csupán bunyózni, de ahogyan megpróbálnak akárcsak hozzám érni is, tudják, hogy többé ilyet ne tegyenek. Hiába változtam meg Wendy szerelme miatt, tudtam, egy ilyen helyen tudatni kell, hogy a ranglétrán, hol is állok.
- Kaphatnék papírt és tollat? - kérdeztem az őrtől, aki csak gúnyosan elvigyorodott, s én összehúztam a szemöldököm. Na ne csessz ki velem haver! Végül eltűnt, s egy megsárgult papírt, és kék tollat dobott be. A szobám igen lakosztályszerű volt, ha mondhattam az unott szürke falat, amin nem volt ablak, a sarokban egy klotyó volt, a másik sarokban egy rohadt kemény egyszemélyes ágy, piszkos huzatokkal. És a végén egy kis asztal volt rakva, ami előtt kérges szék volt található. Leültem az utóbbihoz, s mély levegőt vettem, majd a fáradt papír magába szívta a friss kék tintát, ahogyan a kacskaringós ronda betűimet rávéstem.


"Wendy!

Tudom, hogy ezt a levelemet igazából soha se fogod megkapni, de hogy leszarom, az is biztos! Ez a nyolcadik nap, hogy együtt járunk hivatalosan is, mégis öt napja nem is hallottam rólad semmit, bár inkább azt furcsállnám, ha igen. Itt minden rendben, vagyis, ha tőlem függne, már rég a forró derekadat ölelném, hogy reszketeg testedet megtartsam, miközben csókokat hagynék tested minden egyes kis szegletén! A lényeg, mielőtt túlságosan is elkalandoznék, hogy hiányzol, és szeretlek! Remélem ezt a pár évet gyorsan leülöm, és akkor ismét együtt lehetünk!
Zayn."

2018. Szeptember 3.
Wendyt kiengedték az elvonóról.

Minden nap írtam pár sort a begyűjtött lapjaimra, s hiába zártak el Harrytől, tudtuk, hogy már csak öt év van az enyhített bezárkóztatásokból. Sajnos Niallel egy szárnyba kerültünk, ennek hála, minden nap láthattam három órán át. Persze közben csináltatott magára tetkókat, s mindig rágózott, amitől kezdtem ideges lenni, főleg, mikor a mai délután néztük az étkezdében az egyetlen tévét, ami volt az egész szárnyban. A riporternő erőltetetten mosolygott, mikor közölte, hogy Wendy visszavette a helyét, és ismét friss levegőt szívhatott. Niall csak gúnyosan rám mosolygott, miközben felém sétált, fellökve maga mellől az embereket. 
- Ki fogom nyírni a csajod! - üvöltve elkezdett verni, de alig telt el öt másodperc, már leszedték rólam.  Nyugodt maradtam, hiszen, ha elvesztem a fejem, plusz éveket rám sóznak, ezek a dögök. Az őrök elvitték, s a napom esemény mentesen telt, egészen az estig, mikor a riasztó megszólalt, s őrök jöttek őrizni a cellákat, miközben azt üvöltötte a hangszóró, hogy egy rab elszökött. 

Prológus 1/2

 

Zayn Malik

 

2013. Június 2.
Wendy Londonba utazása előtt.
 

A nap már felkelőben volt, mikor végre sikerült normálisan összecipzáraznom a sporttáskámat. Kint még mindig zuhogott, mikor ásítva rohantam a fürdőbe, majd lezuhanyozva hanyagul felöltöztem egy farmerbe és egy fekete ingbe, és éppen a szeretett bakancsomat vettem fel, mikor betörték az ajtót, így az ajtómmal estek a földre. Por szállt fel a levegőbe, s köhögni kezdtem. Mindkettőn vörös sapka volt, de az egyiknek szőke haja, míg a másiknak kicsit göndörkéd, barna haja. Rögtön fölismertem őket: James és Brad.
- Mi a faszt képzeltek? - ordítottam magamból teljesen kikelve. A két srác teljesen ledöbbent, majd reszketni kezdtek. Csak szánalmasan tudtam mosolyogni rajtuk, mikor közelebb léptem hozzájuk. Harry éppen akkor lépett be csodálkozva, mikor felhúztam a gallérjuknál fogva őket. Kurvára nem érdekelt, hogy még újak a maffiák légkörében, meg kellett őket leckéztetnem, hogy tudják, hol a helyük. Elengedtem őket, s felváltva néztem hol az egyikre, hol a másikra.
- Zayn. Nem éri meg - kezdte nyugodtan, fel sem nézve a telefonjából haverom. Csak megforgattam a szememet, s bevertem az egyik alhasába, mire meggörnyedt, és felnyögött. Brad elképedve próbált hátrálni, de nem engedtem a ruhájánál fogva. James a hasát szorította, így őt elengedve, hagytam, hogy a földre essen. Brad barna szemeivel kérlelően nézett rám, de csak gúnyosan tudtam rá mosolyogni.
- Miért is? - kérdeztem még mindig tartva a szemkontaktust Braddel. 'Hogy lehet valaki ennyire agyalágyult, hogy nem tudja felfogni, hogy ez a hely mindenkinek tabu? Még csajokat se hozok fel ide!' Akaratlanul is kitágultak pupillái, és még jobban kapálózott mellettem. Már lendítettem a karom, hogy ököllel az arcába vágjak, mikor Harry gyorsan közbeavatkozott szavaival.
- Mert nem kell utaznod Washingtonba! - mondta lelkesen, mire elkerekedett szemekkel néztem zöld szemeibe. Elengedtem a srácot, mire ő fogta a társát, és kirohantak a szobából. Csak megvakartam a fejem, és félre biccentettem. 
- He? - nyögtem ki, ami csak kitudott jönni a számon. A bongyor csak helyeslően bólintott, majd beljebb lépett, s ismét a készülékébe mélyedt. 
- Attól még, hogy Harry vagy, és be tőrt az ajtóm, nem jöhet ide be senki! - rivalltam rá, de csak mosolygott rajtam pimaszul. 
- Jönnek Londonba, az apját ide hívták, és a kedves Niall leszervezte, hogy Wendy is jöjjön, de még mindig kérlek, hogy ne tedd! - tette el a telefonját, és pont velem szembe állt meg. Alig három centivel lehetett magasabb, de így is tudtuk, hogy itt nem a magasság számít, hanem a könyörület. - Emlékezz, miért léptél be! Gondold végig, hogy én miért léptem be! Hogy.. kérlek, nekem már csak ő maradt a családomból, akárhogyan is nézzük, és már négy hónapja őt figyeled a kamerákon keresztül! - kérlel tovább, de bennem már rég eldőlt, hogy mit fogok csinálni. Azért léptem be, mert apám tartozott a maffiának, és mivel idő előtt meghalt, rám ruházták az adóját, így bérgyilkosnak kellett állnom, hogy dagadt szatyrokat nyírjak ki, de ez most más volt. Itt az Elnök lányáról beszéltünk. Nem néztem tovább zöld szemeit, elfordultam, s kisétáltam a szobámból, hogy levegőzhessek. A lépcsőig jutottam, mikor rám üvöltött. 
- Ő még mindig a húgom Zayn! - megdermedtem, s néztem, ahogyan Brad a lépcső aljáról felnézz rám, majd el is iszkol a gyáva féreg. Megfordultam, s csak néztem a haverom. 
- Tudom. 


 2013. Június 13.
Wendy sétálása közben.

- El se hiszem, hogy ezt csináljuk basszus! - örvendezik Harry, mire csak morgok valamit. Elhagytuk a bázist, miután kinyilvánítottuk a főnöknek a véleményünket. Persze élvezet volt megölni néhány utálatos személyt, de fájt menekülni, miközben tudatták velünk, hogy az ellenségeik lettünk. Niko, és Louis velünk tartottak, és vártak ránk egy furgonban, majd elbujtunk London szélén. A napok utána rohamosan teltek, az elnököt megpróbáltuk látogatni, hogy közöljük a maffia tervéről, de elkaptak, és kilöktek a helyiségből. 
- Ott van! - bökött meg, s biccentett mellénk, ahol Wendy Oliver Moon ült, egy biztonságival. Elképesztő szexi volt, s éreztem, hogy leteperném. Tekintetünk találkozott, de nem nézhettem sokáig, mivel megláttuk Jamest, ahogyan pisztolyt vett elő, s felénk mutatta. Csak elröhögtem magam, s a tömegben elvesztünk a szeme elől. Ezek után a napok piszkosul felgyorsultak, s mi ismét belopóztunk a házba, ami inkább nevezhető volt kastélynak. Pechünkre, és szerencsémre Wendy szobáján át tudtunk bejutni, s alkalmam volt öt másodpercig nézni kipihent arcát, mikor Harry megbotlott az egyik asztal sarkában, s ő felébredt. Belopóztunk az apjához, s felébresztettük jó szándékokkal. Persze ennek az lett a vége, hogy Niallt is odahívta, s vitába bocsátkoztunk. Mondhatni öröm volt látni, hogy megbíznak itt Niallben, s minket nem akartak letartóztatni éjnek évadján, csupán megvertek, s kirúgtak. Ismét.

2015. június 22., hétfő

Üdvözlet!

Sziasztok!

Az Elnök Lánya második évadának történetét olvashatjátok majd itt, ahol megismerhetitek a folytatást Zayn Malik szemszögéből. Az évek elszálltak felettük, s új bonyodalmakba keveredtek. Megtudhatjátok, hogy milyen egy olyan embernek lenni, akinek a barátnője egy fontos ember a társadalomban, s a ranglétrán sokkal magasabban áll. Ahol Niall ismét egy halálos lökést indít ellenük, s egy régi ismerős kitárja fekete szárnyait, és úgy érzi, végre övé az idő. Majd egy kedves barát ismét összehozza a csapatot, de nem Londonban, hanem egy másik kontinensen, hogy újfent megmentsék a lányt, akiért akár az életüket is adnák! A maffia pedig nem jelent számukra gondot, hiszen egy megbízható személy közbelép, de biztosak benne, hogy minden úgy megy, ahogy kell? Hogy nem áll senki se bosszút az elhunytakon? Bűntudat nélkül fognak tovább élni, vagy az élet szétmarja a szívüket, hogy aztán a sötét ködbe fulladjanak? Ismert, és új szereplők, régi, és régen látott helyszínek, szerelmek, barátságok, ellenségek, halál, és egy idegen érzés. Készen állnak, hogy folytassák a dolgukat, vagy már elfáradtak?

Blog nyitása: 2015. Június 23.