Zayn Malik
2013. Június 27.
Wendy összeomlása után.
Hogy
lehet, hogy egy ilyen kibaszott szexi, és intelligens nő, ekkora titkot
rejtegetett magában? Eddig miért nem tudtam erről, miközben lassan
nyolc hónapja, hogy "ismerem", és a legjobb haverom, a bátyja? Ekkora
sügér is csak én lehettem! Harry, és Niko már mindenkit végig
kérdezgettek, de szánalmukra méltóan, majdnem mindenki új volt itt, de
végül sikerült nekik megtudni, s jöttek is volna mesélni, de kizártam
őket Wendy szobájából. Izzadt homlokáról folyamatosan törölték a
cseppeket, majd egy idő után magunkra hagytak a dolgozók. Kisimultak a
ráncai, s nyugodtan szuszogott. Elképesztő puha volt az ágya, mikor
ráültem ismét, s onnan figyeltem őt. Nem értettem őt, a személyiségét,
hogy egy ilyen befolyásos személynek, hogy lehet ilyen életstílusa. A
nyakláncot még mindig viselte, s ez mosolyt csalt az arcomra. Ez az a
lány, akiért kibaszottul változni akartam, és akarok, de fogalmam sincs,
hogy hogyan csináljam. A testékszereimet kivettem, hogy elfogadjon maga
mellett. Én csak azt akartam, hogy végre olyannak nézzenek, aki egyenlő
vele, és nem áll lentebb, hogy ne én nézzek fel rá, hanem ő rám.
Hiába voltam kíváncsi a múltja iránt, szinte mindent tudtam róla, vagyis, ezt gondoltam, egészen mostanáig. Végül mikor felkelt, mindent elmesélt, és én megértettem őt. Olyan gondokat tartott magában, amiket kiskorában csinált, s nem segítettek neki. Apámmal is ez volt. Mivel a maffiának dolgozott, sok adóssága keletkezett, s végül az anyám életébe is került. A mai napig nem akartam tudni, hogy mit művelhettek vele, miután apám odadobta nekik, hogy törlesszen. És miután apám torkába nyomták a puskát, s a ravaszt meghúzták, közölték, hogy én veszem át a helyét. A két húgomat a nagyszüleinkhez vittem, s megkértem őket, hogy töröljék ki az emlékeikből, hogy volt valaha is bátyjuk. Ezért is tudom, milyen érzés volt Harrynek, hogy Wendyt ráírták a listámra. Pedig ő lett volna az utolsó személy, akit meggyilkoltam volna a főnök előtt. Aztán a bálon, egy igen ismerős személyt láttam meg.
- Zayn, ő itt Lilly Flord, az édesapám unokatestvére! - mutatta be Wendy, őt, akit imádtam. Niko édesanyját. Próbáltam nem vigyorogni, ahogy az összefüggést meghallottam, miszerint harmad unokatesók Nikoval.
Mikor elszabadult a pokol, minden káosz borított.
Hiába voltam kíváncsi a múltja iránt, szinte mindent tudtam róla, vagyis, ezt gondoltam, egészen mostanáig. Végül mikor felkelt, mindent elmesélt, és én megértettem őt. Olyan gondokat tartott magában, amiket kiskorában csinált, s nem segítettek neki. Apámmal is ez volt. Mivel a maffiának dolgozott, sok adóssága keletkezett, s végül az anyám életébe is került. A mai napig nem akartam tudni, hogy mit művelhettek vele, miután apám odadobta nekik, hogy törlesszen. És miután apám torkába nyomták a puskát, s a ravaszt meghúzták, közölték, hogy én veszem át a helyét. A két húgomat a nagyszüleinkhez vittem, s megkértem őket, hogy töröljék ki az emlékeikből, hogy volt valaha is bátyjuk. Ezért is tudom, milyen érzés volt Harrynek, hogy Wendyt ráírták a listámra. Pedig ő lett volna az utolsó személy, akit meggyilkoltam volna a főnök előtt. Aztán a bálon, egy igen ismerős személyt láttam meg.
- Zayn, ő itt Lilly Flord, az édesapám unokatestvére! - mutatta be Wendy, őt, akit imádtam. Niko édesanyját. Próbáltam nem vigyorogni, ahogy az összefüggést meghallottam, miszerint harmad unokatesók Nikoval.
Mikor elszabadult a pokol, minden káosz borított.
2013. Szeptember 6.
Letartóztatás után öt nappal.
Letartóztatás után öt nappal.
A
börtön falai nyirkosak voltak, és idegenek. Elzárkóztatáson voltam,
ismét, kis verekedés miatt. Szinte minden nap magukénak akarnak tenni az
itteni rabok, vagy csupán bunyózni, de ahogyan megpróbálnak akárcsak
hozzám érni is, tudják, hogy többé ilyet ne tegyenek. Hiába változtam
meg Wendy szerelme miatt, tudtam, egy ilyen helyen tudatni kell, hogy a
ranglétrán, hol is állok.
- Kaphatnék papírt és tollat? -
kérdeztem az őrtől, aki csak gúnyosan elvigyorodott, s én összehúztam a
szemöldököm. Na ne csessz ki velem haver! Végül eltűnt, s egy megsárgult
papírt, és kék tollat dobott be. A szobám igen lakosztályszerű volt, ha
mondhattam az unott szürke falat, amin nem volt ablak, a sarokban egy
klotyó volt, a másik sarokban egy rohadt kemény egyszemélyes ágy,
piszkos huzatokkal. És a végén egy kis asztal volt rakva, ami előtt
kérges szék volt található. Leültem az utóbbihoz, s mély levegőt vettem,
majd a fáradt papír magába szívta a friss kék tintát, ahogyan a
kacskaringós ronda betűimet rávéstem.
"Wendy!
Tudom, hogy ezt a levelemet igazából
soha se fogod megkapni, de hogy leszarom, az is biztos! Ez a nyolcadik nap,
hogy együtt járunk hivatalosan is, mégis öt napja nem is hallottam rólad semmit, bár inkább azt furcsállnám, ha igen. Itt minden rendben, vagyis,
ha tőlem
függne, már rég a forró derekadat ölelném, hogy reszketeg testedet megtartsam,
miközben csókokat hagynék tested minden egyes kis szegletén!
A lényeg, mielőtt túlságosan is elkalandoznék, hogy hiányzol, és
szeretlek! Remélem ezt a pár évet gyorsan leülöm, és akkor ismét együtt
lehetünk!
Zayn."
2018. Szeptember 3.
Wendyt kiengedték az elvonóról.
Minden
nap írtam pár sort a begyűjtött lapjaimra, s hiába zártak el Harrytől,
tudtuk, hogy már csak öt év van az enyhített bezárkóztatásokból. Sajnos
Niallel egy szárnyba kerültünk, ennek hála, minden nap láthattam három
órán át. Persze közben csináltatott magára tetkókat, s mindig rágózott,
amitől kezdtem ideges lenni, főleg, mikor a mai délután néztük az
étkezdében az egyetlen tévét, ami volt az egész szárnyban. A riporternő
erőltetetten mosolygott, mikor közölte, hogy Wendy visszavette a helyét,
és ismét friss levegőt szívhatott. Niall csak gúnyosan rám mosolygott,
miközben felém sétált, fellökve maga mellől az embereket.
-
Ki fogom nyírni a csajod! - üvöltve elkezdett verni, de alig telt el öt
másodperc, már leszedték rólam. Nyugodt maradtam, hiszen, ha elvesztem
a fejem, plusz éveket rám sóznak, ezek a dögök. Az őrök elvitték, s a
napom esemény mentesen telt, egészen az estig, mikor a riasztó
megszólalt, s őrök jöttek őrizni a cellákat, miközben azt üvöltötte a
hangszóró, hogy egy rab elszökött.